Nem kevés VHK koncerten voltam már, nem kevés élménnyel gazdagodtam. Általában mindegyik koncerten elérem azt az állapotot, amikor elszállok ettől a varázslatos zenétől. De ami tegnap történt, azt eddig még nem tapasztaltam.
A Holdak kelet felé c. szám után játszott a VHK egy eléggé erős számot, szerintem félig-meddig impró volt. Tipikus bepörgetős szám volt, lassúból egyre erősebbé váló. Én a színpad bal oldalán voltam, és amikor a szám elérkezett egy bizonyos fokra, amikor az ember már a vérében érzi a dübörgést, amikor kezd elszállni, akkor történt egy csoda. Ugyanis nem én szálltam, hanem a tömeg! Valamiképpen összehangolódtunk, valami közös erő támadt onnan, ahol álltunk, szerintem még Attila is érezte, mert kivágtázott a színpad szélére, hozzánk. Phú bazdmeg érzés támadt fel, még ma is bizsereg a hátam, ha visszagondolok....
