Ennek a zenének a hatása alatt voltam, érdemes hallgatni továbbolvasás közben....

Ha majd egyszer az életemben úgy Istenigazából minden összeomlik, amikor a végső rúgás is betalál, akkor majd.....

Ha elvesztem az állásom, a tartozások (reklámok által megrészegített rossz döntéseim) mindent visznek, ha nem marad semmi pénzem, ha eladtam a gépemet és a bringámat (másom nem is nagyon van), ha már csak egy almára futja, ha Orsi is talál mást magának, ha nem érzem jól magam (lelkem és karjaim töröttek), ha nem tudok talpra állni, ha a haverjaim már nem ismernek meg, ha a rokonok elérhetetlenek.... Végül az utcára kerülök, végül egy szatyornyi ruha a vagyonom, végül már nem is számítok senkinek, végül már csak az éhhalál kerget.... Akkor majd, talán akkor lesz még egy kívánságom, egyetlen egy, hogy utoljára, mielőtt nekiindulok a végtelennek, akkor még egyszer meghallgassam ezt a számot.

És akkor még egyet integetek, viszlát régi Én, jöhet az új, vagy talán nem is én fogok változni, hanem minden körülöttem.... Én meghalok, mert valami újjá születek, vagy ha nem is újjá, az biztos, hogy mássá. Talán ráfér az emberre a kilátástalanság érzése, mert amikor mindennek annyi, akkor az ember két dolgot tehet: oda adja azt is a rengetegnek, ami még megmaradt, vagy fogja azt a valamit, amit igazából csak akkor veszíthet el, ha önként lemond róla, szóval fogja, és elviszi (és semmi mást nem cipel magával), keres egy jobb helyet és ezt a csupasszá tett vázat felhasználva a semmiből felépít egy csodálatos műalkotást, egy újabb életet, egy szebb dolgot. A search & destroy így működik csak igazán!

Fordulj el a monitortól legalább a szám végéig..... én kb. tízszer hallgattam meg, amíg megírtam..... :)