Káosz volt a világ teremtése előtt. Nem volt semmi sem, amíg Isten nem kezdett el teremteni... Semmi sem, a mi számunkra. A teremtéstörténetek az ember oldaláról mutatják be a világ keletkezését, de ha belegondolunk, lehet, hogy ez nem tárgyakkal való alkotást jelent...

Isten a világot megteremtette, a zűrzavarból, káoszból és semmiből épített világot. A szavak erejével! Megnevezte a tárgyakat, élőlényeket, folyamatokat. Címkéket aggatott mindenre, így jött létre a világ. Szavak nélkül semminek nem volt értelme, minden kaotikus volt, ahogy ma is az lenne. Szavak nélkül nem lenne világunk, nem lenne tudományunk sem. Isten kimondta a szavakat, így alkotva meg az univerzumot. A szavak előtti világ az ember számára értelmezhetetlen, így leírhatatlan. A szavak adták meg a világ formáját. Szavak előtt is volt világ, talán voltak emberek is, de a káosz uralkodott. A mi szemszögünkből álló káosz, ami valójában egy másik világ volt, a szavak ereje nélküli létezés.

Ám az isteni szavak nagyon erősek voltak, túl erősek is az ember számára. Nem tudtak velük bánni, kicsúszott a kezük közül, így Babilon után a világ kiszürkült, eltűnt az eredeti erő, elfelejtődött az isteni nyelv. Pedig a miénk volt! Tudtuk, miképp teremtődött meg a világ!