Karácsony csak egyszer van,
és minden lány s fiú
már jó előre izgul,
a zsákban mi lapul.
De ismerek egy kisfiút,
soha semmit se kap.
Neki olyan az ünnep,
akár a többi nap.

A csúf negyvennégyes év
egy nyomorúságos korahajnalán
letolták a tisztet,
mert megkérdezte,
hogy visszavonhatják-e az osztagát.
Az úrnak a sok tábornok
hálát adott,
mert a sereg visszavert
egy tankhadoszlopot,
és az anziói hídfőt
megtartotta.
Csak párszázan vesztek oda.

Fogtad
magad,
s eljöttél, hogy halld a zenét,
lásd a borzongató zűrzavart,
a bódító fényt.
Mondd csak, egy kicsit
nem csalódtál, drága?
Ez nem az,
amire számítottál?
Ha kíváncsi vagy,
mit rejt e hideg szempár,
tíz körmöddel tépd le rólam
az álcát...

Mama szeret téged,
és papa is becéz.
A tenger hívogató, kicsim,
és az ég tiszta kék.
De, ó, kicsim,
ó, kisfiam,
ó, kicsim,
ha korcsolyán siklasz
a modern lét vékony jegén,
végig utadon sok szemrehányó,
könnyáztatta szem kisér.
Meg ne lepődj,
ha széthasad a jég
sikló lábaid alatt,
és eszedet vesztve
a mélybe merülsz,
rettegve kapaszkodsz, s
ujjad közt enged a vékony jég.

Apa vissza sose jön már.
Halvány emlék, semmi más.
Csak egy fénykép az albumban.
Apa, mi mást hagytál énreám?
Apa, mégis mit hagytál reám?
Semmi mást,
csak egy téglát a falban.
Semmi mást,
csak egy téglát a falban.

Jó öreg György király
levelet küldött,
mikor megtudta,
hogy apa odalett.
Emlékszem jól, papírtekercs volt,
aranyozott.
Egyszer rábukkantam,
mikor egy fotókkal teli
fiókban kutattam.
És ma is könny fut a szemembe
a gondolatra,
hogy őfelsége
odastemplizte a szignóját...
Az ég sötét volt
és a talaj fagyott,
mikor a Tigrisek törtek át.
És elpusztították
a királyi tüzérség C-századát.
Mind ottmaradt,
legtöbbje holtan,
haldokolt a többi.
Hát a főparancsnokság
így vette el tőlem apát.

Lá-láttad a rémült arcokat,
ha-hallottad a hulló bombákat?
Go-gondoltál-e erre:
miért rohantunk fedezékbe?
Mikor egy szép új világ ígérete
bontakozott ki a kék ég alatt?
Lá-láttad a rémült arcokat?
Ha-hallotad a hulló bombákat?
A láng kihúnyt mind,
de mardos a kín.
Ég veled, kék ég.
Ég veled, kék ég.
Ég veled!
Ég veled!

- Az enyémek a golyók, Sheffy!
- Gyere, dagadt! Isteni az alagútban!
- Nem veszélyes, Pinky?
- Jól vagy?
- Csak beütöttem a térdem.
- Gyertek!
- Nagyon veszélyes!
- Oldalról nézzük majd. Add ide a lámpát!
- Gyertek onnan, hülyék! Jön a vonat! Pinky, le a sínről! Jön! Le a sínről!

Te!
Igen, te!
Ezt nem úszod meg!

Mikor aztán suliba jártunk,
volt nem egy olyan tanárunk,
ki nyírt bennünket,
ahogy csak tudott.
Kigúnyoltak minket,
bármit csináltunk,
és nagydobra vertek mindent,
amit gondosan titkolni akartunk.
De tudtuk mi vár rájuk
otthon a napjuk végén:
kövér és pszichopata nejük mellett
pokol az életük.
Nem kérünk a nevelésből!
Nem kell többé agymosás!
Se gúnyolódás az osztályban!
Tanár, szállj le rólunk már!
Hé, tanár,
szállj le rólunk már!
Nem vagy más,
csak egy újabb tégla a falban.
Pocsék, még egyszer!
Semmi más,
csak egy újabb tégla a falban.

Anya, le fogják dobni a bombát?
Anya, szeretik majd fiad dalát?
Anya, megroppantják majd a hátamat?
Anya, építsek falat?
Anya,
elnöknek jelöltessem-e magam?
Anya,
bízzam-e a kormányban?
Anya,
a tűzvonalba fognak-e küldeni?
Anya,
most meg fogok halni?
Csitt, kisfiam,
kicsim, ne sírjál!
Mama valóra váltja
minden rémálmodat.
Mama minden félelmével átitat
mama gondosan elrejt
a szárnya alatt.
Szállni nem hagy,
de dalolni enged.
Mama vigyáz rád
és melegen tart.
Ó, kicsim!
Ó, kicsim!
Ó, kicsim!
És segít,
hogy felépítsd a falat.
Anya, gondolod,
hogy jó lesz ő
nekem?
Anya, ugye
az életemet nem teszi tönkre?
Anya, ugye
a szívemet nem töri össze?
Csitt, kisfiam,
kicsim, ne sírjál!
Mama kiválsztja majd
a barátnőidet.
Mama romlott lányt
a közeledbe sem enged.
Mama megvárja majd,
míg hazatalálsz,
mama mindig tudni fogja,
merre jársz.
Mama kézben tartja majd
a kisfiát.
Ó, kicsim!
Nekem mindig
a kisfiam maradsz.

Anya,
nem lett a fal túl magas?

Hogyan töltsük ki, mondd,
a puszta semmit?
Hol az éhség az égbe csap?
Az arcok tengerét
kéne átszelni?
Hogy zúgjon újra és újra a taps?
Vegyünk tán egy új gitárt?
Vagy egy dübörgő kocsicsodát?
Dolgozzunk egész éjjel?
Csapjunk széjjel?
Égessük a lámpát?
Dobjunk bombát?
Járjunk be száz hektárt?
Szerezzünk nyavaját?
Dúljunk fel otthonokat?
Küldjünk telefonon virágot?
Pszichológushoz járjunk?
Ne együnk húst? Virrasszunk?
Tartsunk embereket?
Kutyát? Lépést?
Gyűjtsünk padláson pénzt?
Rejtsünk kincset?
Mentsük nincset?
De nyugtot sose találjunk
falnak vetve a hátunk?

Új fiú vagyok itt.
Idegenből jöttem.
Kirúgnék a hámból.
Ki karolja fel az idegent?
Ó, kéne egy romlott asszony!
Ó, kéne egy romlott lány!
Ki segít ebben a sivatagban,
hogy férfinak érezzem magam?
Itt ez a rock and roll szökevény,
ó, kedves, adj reményt!
Ó, kéne egy romlott asszony!
Ó, kéne egy romlott lány!

Nap nap után
szürkébb már a szerelem
mint hullán a bőr.
Aztán éjszaka
úgy teszünk, mintha...
De hát öregszem,
te elhidegülsz tőlem,
már régen nem olyan jó az egész.
Úgy érzem,
rámjön az ötperc megint.
Hideg vagyok...
mint a jég,
zord, mint a zimankó,
vén, mint egy viseletes ing.
Bent a szobában,
az egyik kofferemben
megtalálod a kedvenc fejszém.
Ne ijedj meg tőlem,
hamar túlleszek rajta.
Csak rámjött az agybaj.
Tán tévét néznél inkább?
Vagy feküdjünk le már?
Vagy bámuljuk a kihalt sztrádát?
Vagy hozzunk egy kis kaját?
Tán repülni szeretnél?
Inkább próbáljam meg én?
Miért nem hívod a zsarukat?
Vessek véget a műsornak?
Most miért szaladsz el, mondd?

Ó, kedves!
Ne hagyj el most!
Hogy mehetsz el?
Mikor jól tudod,
hogy kellesz.
Hogy véresre verhesselek
egy szombat este.
Ó, kedves!
Ne hagyj el most!
Hogy bánhatsz így velem?
Elszöksz tőlem.
Miért szöksz el tőlem?

Nem kell kar, hogy átöleljen.
Nem kell drog, hogy megbékítsen.
Láttam én az írást a falon.
Nem kell semmi az égvilágon.
Nem!
Nem kell semmi az égvilágon!
Ezek is mind
csak újabb téglák a falban.
Ti is csak újabb téglák
vagytok a falban.

Ég veled, zord világ!
Itthagylak ma én.
Ég veled.
Ég veletek, emberek!
Nincs a föld kerekén,
amivel lebeszéljetek.
Ég veletek!
Van valaki odakint?

Van fekete noteszem a verseimnek,
van kistáskám
fésűnek, fogkefének,
ha jó kutya vagyok,
lábamhoz csontot vetnek.
A cipőm gumipántja tartja lábam,
néha feldagad a két kezem.
13 csatornányi
szemetet fog a készülékem.
Szobámba lámpa ég,
látnoki erőm a régi még,
és bámulatos a megérzőképességem.
Épp ezért jól tudom,
hogyha megpróbálom,
hogy hívjalak telefonon,
nem lesz otthon senki sem.
A hajam divatosan Hendrixes,
és persze itt-ott kiégettem
elől a kedvenc szaténingem.
Nikotinfoltos az ujjam,
ezüstkanál lóg láncomon,
van zongorám,
megtámasztani halandó testem.
Vad és fürkésző a szemem,
néha szállni volna kedvem,
de nincs hová szálljak.
Ó, kedves! Hívlak telefonon,
de még senki sincs otthon.
Vannak menő cipőim,
és elhalt gyökereim...

Emlékeztek még,
ki volt Vera Lynn?
Emlékeztek, azt mondta,
hogy találkozunk megint
egy szép napon.
Vera! Vera!
Mondd, mi lett veled?
Érzi-e még valaki azt,
amit én érzek?
Hozzák vissza mind!
Hozzák vissza mind!
Ne legyen árva a sok srác,
nem, nem!
Hozzák vissza mind!

Van valaki odakint?
Halló!
Van valaki odabent?
Csak bólintson, ha hallja!
Van itthon valaki?
Mi lesz már?
Hallom, rossz a kedve.
A fájdalom elszáll
és hamar lábraáll.
Nyugalom!
Először némi információ kell.
Csak a lényeget!
És hogy hol fáj, mondja meg!
Semmi sem fáj,
oly távol vagytok.
Mint messzi hajó
a láthatáron.
Elmosódottan látok mindent.
Mozog a szátok,
de nem értem, mit mondtok.
Gyermekkoromban lázas voltam,
a kezem feldagadt,
mint a léggömb.
Most megint
ugyanazt érzem,
de jól tudom,
hogy úgysem értenétek,
mi az, amit érzek.
Kellemesen
elernyedtem.
Kellemesen
elernyedtem.
Jól van.
Csak egy szúnyogcsípés.
Nem lesz többb... AAAAAH!
Csak enyhe émelygés.
Fel tud állni?
Azt hiszem, hogy hat már.
Jó!
Így már végig tudja csinálni.
Gyerünk, ideje indulni!
Semmi sem fáj,
oly távol vagytok,
mint messzi hajó
a láthatáron.
Elmosódottan látok mindent.
Mozog a szátok,
de nem értem, mit mondtok.
Gyermekkoromban
megláttam valamit.
Épp csak a szemem sarkából.
Odanéztem, de eltűnt már,
nem is tudom, mi volt igazán.
Felnőttem már,
az álom elszállt.
Kellemesen
elernyedtem.

Fogtad
magad,
s eljöttél,
hogy halld a zenét,
lásd a borzongató zűrzavart,
a bódító fényt.
Rossz hírem van a számodra,
drága.
Pink rosszul lett,
a szállóban maradt.
Minket küldtek helyettük
a dobogóra.
Hát ma este meglátjuk,
milyenek vagytok valójában.
Van buzi köztetek ma este?
A falhoz vele gyorsan!
Az ott a reflektorfényben
nem tetszik nekem.
A falhoz vele gyorsan!
Azt zsidónak nézem.
Az meg fekete.
Ezt a koszos csürhét
ki engedte be?
Az ott füvet szív,
az meg csupa pattanás.
Ha rajtam állna,
kinyírnám az egész bagázst!

Jól teszed, ha az arcodat
álca mögé rejted,
begombolod szádat,
lehúnyod szemed.
Üres a mosolyod,
éhes a szíved,
bűnös múltadból feltör mérged.
Idegeid húrját
félelem vágja át
és kalapács töri rád
az ajtót.
Jobb lesz, ha futsz:
fussál nappal
és fussál éjjel,
és koszos vágyaid
rejtsd el mélyen!
És ha babáddal randizol
ma éjjel,
ott parkolj,
ahol senki nem ér el!
Mert ha a hátsó ülésen
a fürtjeit babrálod,
miszlikre vágva küldenek vissza
a mamádhoz.
Jobb lesz, ha futsz!

Itt nem érhettek el.
Próbálkoznotok kár.
Ég veled, zord világ,
vége, mehetsz már.

Várunk,
hogy kivágd a rossz fát,
várunk,
hogy irtsd ki a gyengét,
várunk,
hogy betörd az ablakot,
berúgd az ajtót.
Várjuk... a végső megoldást,
tisztavérű fajt.
Várunk,
hogy kövesd a férgeket.
Akarod, hogy Britannia
újra nagy legyen?
Ne tégy mást,
csak kövesd a férgeket.
Állj!

Hadd menjek haza!
Levetem a göncöt,
az egészet itt hagyom.
Csak azért várok itt,
mert tudni akarom:
vajon mindvégig bűnös voltam-e?

Jó reggelt, Őféregsége!
Rögvest bebizonyítom,
hogy a vádlott tanúk előtt
felfedte: érzései vannak.
Úgy is mondhatnám,
emberi érzései.
Ez nem lesz jó!
Szólítsák a tanárt!
Megmondtam, nem lesz ennek
jó vége, bíró úr.
Ha csak rajtam állt volna,
én móresre tanítom.
De kezem kötve volt.
A széplelkek és művészek miatt
futni kellett hagynom.
De ma megkapja, mi jár!

Őrült, komplett eszement vagyok,
őrült.
Meg vagyok huzatva.
Biztos nincs ki
mind a négy kerekem.
Őrült, elment az esze,
komplett őrült.
Na, te szemét, most megkaptad.
Remélem, eldobják a kulcsot.
Nem ártott volna néha
elbeszégetnünk, de nem!
A magad útját jártad.
Újabb otthonokat feldúltál-e?
Öt percet adjon, Őféregsége,
négyszemközt!

Kicsim!
Gyere, kicsim,
anyucikád hadd öleljen át!
Uram, minden vágyam az volt,
sose jusson bajba.
Csak tudnám,
miért ment el tőlem.
Bíró uram,
haza hadd vigyem!

Őrült, teljesen lökött vagyok,
őrült.
Rácsos az ablak.
Biztos volt itt egy ajtó a falban,
mikor bejöttem.
Őrült, teljesen lökött,
komplett őrült!
A tényállás a bíróság előtt
teljesen világos,
az esküdtszéknek
nem is kell összeülnie.
Mióta bíró vagyok,
soha senkit sem láttam,
ki jobban megérdemelte, hogy
a törvény lesújtson rá.
A vádlott olyan álnok volt
a nejéhez és az anyjához,
legszívesebben tüstént lefosnám.
De mivel elárulta, hogy fél,
és mitől,
az ítélet: álljon védtelen
a többiek előtt!
Dőljön a fal!

Egyedül vagy párban,
akik szeretnek téged,
ott sétálnak
a fal előtt.
Kik kéz a kézben,
kik barátaik körében,
a széplelkek és művészek
kiállnak érted.
Ha mindenük neked adták,
néhány otthagyja fogát,
hiszen nem könnyű
a szíveddel széttörni
egy nyomorult őrült falát.