Vedd a beírt fehér lapot,
És gondold, hogy aki írta,
Ki búcsúját hozzád küldve
Könnyeivel tele sírta:
Válni készülő szegény lelkem az!

Válni! Válni az élettől!
Nevetséges könnyű dolog!
De válni tőlük, kikre oly
Mély érzelemmel gondolok,
Nagyon nehéz szegény lelkemnek az!

De jobb így! Úgy-e emlékem
Nem hagyja el szíveteket?
Hisz aki a másvilágon
Sem tud feledni titeket:
Már messze elszállt szegény lelkem az!

Te köztök maradsz még soká!
Azok közt, kikben fölleléd
A szívnek drága gyöngyeit,
És ki mosolylyal néz feléd:
Visszatekintő szegény lelkem az!

Ha hallod a szent igére
Nyílni az ismert ajkakat,
Gondold, hogy aki visszaszállt
Hallgatni újra azokat:
Nagyon szerető szegény lelkem az!

Gondold, hogy oldalad mellett
Az elhagyott hely nem üres;
Ki hosszú vándorlásiban
Pihenő helyet ott keres:
Nagyon kifáradt szegény lelkem az!

Ha vidám csevegés között
Hirtelen elnémul az ajk,
Gondold, hogy aki elnyoma
A borútlan, víg földi zajt:
Az elröppenő szegény lelkem az!

Élj boldogul, és gondolj reám,
Arra, ki messze költözött,
És ki szívednek üdvöt esd
Ott fönn az égiek között:
Már messze elszállt szegény lelkem az.

[1881]