Fáj a szíved? Nagyon fáj? Elhiszem,
De gyógyító írt (rá) valjon ki adhat?
Ne mond, hogy én! Oh e szó fáj nagyon!
Kezem nyomán ott csak seb fakadhat.

Tudom fájdalmad mi enyhítené,
De nem vagyok képes megadni azt!
A jó Isten közös édes atyánk
Nyújtani fog majd neked is vigaszt.

Én nem. Szívem csordultig telve van,
Olyan nagyon, hogy több nem fér bele,
A tiéd befogadni képtelen!
Látod! Miért közeledtél felé?!

De megvigasztalódsz te nem soká,
Majd eljön a jótékony feledés,
Melyet maga után vonz rendesen
A gyermek-ábrándokbóli ébredés.

Tudom, hogy szíved érzelmeinek
Tárgyát sokáig én nem képezem.
Addig is nyugtasson meg a tudat,
Hogy amit érzessz, én is érezem!

[1880]