Szelid halál, boldog halál!
Meddig váratsz még magadra?
Meddig kell még hús óhajjal
Gondolnom szent nyugalmadra?!

Mily jó lenne, ha már jönnél,
Ha már pihenhetnék ott lenn,
Nem tudva, és nem érezve
Mi történik itt fölöttem.

Akik mostan nem szeretnek,
Őszintén megkönyeznének,
Szeretteim bús síromra
Koszorút függesztenének.

S ha rám gondol majd, ki mostan
Minden gondolatom tárgya,
Szelid lesz az emlékezés,
Oly jó a kegyelet árnya.

Kire egyszer szent homályát
Csendes borúval teríti,
Annak emlékét örökké
Fájó szeretet köríti.

Talán a kedves szemekből
Egy köny is gördül utánam,
Mely lehatol koporsómig,
Megédesítendi álmom.

Szelid halál, boldog halál!
Ne várass soká magadra!
Ne gondoljak bús óhajjal
Még soká szent nyugalmadra!

[1880]