Nyugodt vagyok miként az ősz,
Hideg, miként a tél,
De ez csak látszat, mert szivem
Forró, miként a dél.

Valjon miért van lelkemen
E fagyos nyugalom? –
Lelkemnek kincse veszve van,
Veszve a bizalom.

Miért lángol szivem? - Azért
Mert ki nem önthetem,
Örömöm és búm beléd van
Zárva szegény szivem!

[1878]