Verebélyi és szentkúti csendes órák

A csönd zenéjét a hegyek "szolgáltatják". Ahogyan egykor Kodály hallotta. A Mátra neves helye: Verebély jóllehet a Cserháthoz simul, de hajdan bércesebb testvéréhez volt közelebb: az első falu meg a temploma, amely eltűnt az időben. Nem véletlenül tünteti fel Mátraverebélyt mindkét turistatérkép: a mátrai, a cserháti. Tornyosodó fellegek, (még) harsanó zöld, a Szentkúti-patakban csordogál a víz. Mielőtt a nyomát követnénk, az ófaluban, Verebélyben állunk meg. Hétköznap van, nyugodtabb a lélek, és itt titkokról is lehet gondolkodni.  Verebély a Vereb(i) család tulajdona volt. Az 1227-ben kelt oklevél Verebi Hencse apját, Zakariást emlegeti, a templomról csupán száz esztendő múltán emlékeztek meg s arról, hogy 1331-ben a Verebiek a templom-kegyuraság ügyében pereskedtek. A "periratban" az is olvasható, hogy az úrhajlékot már egy századdal előbb zarándokok látogatták. A Boldogságos Szűz templomát. Keletről a látása "királyi kőcsoda". A halhólyagos hosszú ablak a szentélynél - támpillérek között - geometrikus díszével, amint az északi oldalhajó kerekablaka is a szentháromságos misztériumot hirdeti - Krisztus győzelmét, amit a hal jelképez. Sokáig marasztal a "megimádkozott hely", amelyben lépésről lépésre újdonságot talál a történelemben búvárkodó. Olvastam adatot, amely már a XII. század végére helyezi az első román "templomocskát", láttam rajzokat, melyek a századonként bővülő, az új stílushoz igazító építészeti "formákat" mutatják négy periódusban a régészeti, építészeti feltárás nyomán.

Mit rejtenek az ívek, a gótikus stallumok, egyáltalán mindazon költői gyönyörűségű részletek, amelyek a negyedik építészeti periódusban Vereb(i) Péter nevéhez fűződnek; a nógrádi főispán alispánja, Széchenyi Frank erdélyi vajda helyettese udvari lovag volt haláláig, 1403-ig. Zsigmond király környezetében élt, mint a közeli Tar neves ura: Lőrinc, a pokoljáró. Magister, mester - írták a neve után, lovagságát igazolva. Királya ellen szövetkezett, Nápolyi László ellenkirály mellé, akit Zsigmond legyőzött. Adatok nincsenek, aztán meg csak enynyi: meghalt, és Verebélyben, a templomban nyugszik. A fránya fantázia ne dolgoznék: a hagyomány itt is erősebb az írott forrásoknál, vagy maga az írott forrás támaszkodik hagyományokra? Erről egyszer Bartalos Gyula plébános beszélt még a hetvenes években; lajstromait mutatta s maga is a történelem olyan búvárlói mellé állt, amilyen Jordánszky Elek volt. Jómagam is őrzöm a nagybárkányi visitatio canonica latin sorait, amelyek Vereb(i) Pétert Mátyás királyunk közeli rokonának tartják. A sírlakót. Arról is szól a fáma, hogy Péter tán Hunyadi János "szoros rokona" (apja?) lett volna, s a Vereb(i)ek végül Vajdahunyadról kapták a megkülönböztetett előnevet, a birtokközpontról. Innen már lehet az ember poéta vagy fantaszta: titok-hálóba keveredett... Péter említett sírkőlapján, a szentély előtt két madár figyel, hosszú csőrökkel: verebek? hollók? sólymok? Végeztek összehasonlítást a Hunyadi és a Vereb család címerei közt: itt is madár, ott is, és feltűnő a hasonlóság. A százszor elátkozott, tragikus végű V. László (Arany János énekelte meg életét - balladásan) adott címer-engedélyt a Verebieknek... A rejtélyek egyike tehát a kegyúri család pontos kiléte.

A másik, amely igazán összeköti a néhány kilométerrel odébb, a szorosok ölelte erdei csöndben megbúvó Szentkúttal, amelynek históriája szorosan összefügg a verebélyi temploméval: a kegyszobor. Zarándokhelyek ékessége a kép vagy a szobor. Honnan ez a szobor Szentkút főoltárán, aranyhímzésű bársonyba öltöztetve az Anya s a Gyermek? Mindkettő fején barokk-dinasztikus korona, a kézben jogar, országalma, amely a Magyarok Nagyasszonyára utalhat. Írják: Pásztóról menekítették ide a fából készült szobrot a ciszterciek a török elől. Karakteres arcú szobor-kettős, és mert Mátraverebély - az ófalu - ragaszkodik hozzá, nemrégiben elkészíttették a képmását, mondván: nálunk volt a szobor addig, amíg az Almásy család a XVIII. század derekán föl nem építtette a szentkúti kéttornyú kőtemplomot, amely 1970-ben "kis bazilika" rangot nyert VI. Pál pápától.

A csendes völgyben az igazán megejtő: titkok közt Isten bensőséges üzenete, rejtőző valóságában a kegyelmek forrása az imádság, a hit által. Az az érzékenység, amelyről az elődök néplelkét legjobban ismerő, és életszentségben elhunyt Bálint Sándor professzor írja: Világképében a mennyország körülöleli a földi életet, Isten angyalai és szentjei mindig készen állnak arra, hogy az embereknek szolgálatára legyenek... A néplélek a világot és az életet nyilván nem tekinti szigorú törvényszerűségek és előírások börtönének. Istennek mi sem lehetetlen. Így aztán Mátraverebély-Szentkúton sem az időt keresem. Múltakból az évszámok olykor viszonylagosak. Az egyház hét szentség forrását buzogtató  csodaforrás-kút tetején a Szentszűz kőszobra, s a térdelő pásztoré a történet szerint a barokk korban lejegyzett jelenésről szól: a pásztorember néma fia forrást keresett, ahol szomját oltaná. Fák között megjelent az áldott Anya s csillogó víztükröt mutatott neki. A gyermek nyelvét a víz oldotta meg, mire apja gondozásba vette a forrást, amely azóta buzog búcsús sokaságnak, egyéni zarándokoknak. Mikor történt a csoda? Talán még Szent László királyunk idején, nem sokkal azután, hogy ő a szorosban vizet fakasztott szomjazó katonáinak a kunok elleni itteni csatározáskor, amely történelmi hitelességű. Másutt azt olvasni: a kunok elől menekülve ugratott a sziklák közé, otthagyva lovának patája nyomát. Megszentelte ezt a közel ezeréves emlékezet: ma is megmutatják a "kőbe csattant" jelet. Nos, a király híres volt Mária-tiszteletéről, s amikor még csak fából ácsolt kápolna jelezte a kegyhelyet, s Verebély kőtemplomába zarándokolt a sokaság (1400-tól tizenkét gyóntató pap volt itt búcsúnapokon), e kápolnához, a forráshoz átjárt az erdőn, a török alatt átosont, s vajon nem gondolt-e az élő hagyományra: László király égi Anyát tisztelő életére, nem kötötte-e össze a Szent és a Szűz tiszteletét? (Magyarságunk egyik legrégibb "Máriás helye" ez.)

A szobor "ügyében" vissza kell menni Verebélybe: a műemléktemplom gondnoka, az "igaz palócember": Károly azt mondja - s a templomon túl nyugati irányba mutat: "Azt a részt ott a barátok szilvásának nevezték régen." Pálosok lehettek itt - mondom halkan, s tán az eredeti kegyképet ők vitték innen a messzi Itáliába, amikor a törökök elől menekültek, és Rómától nem messze a Braccianói-tó melletti Eperfás Madonna-templomot (Santa Maria in Celsano) 1512-ben megkapták a pápától. Először fán függött a kegykép. Hány hasonló történetről olvasni búcsújáróhelyek históriájában! Bizánci stílusú kép - írta róla már hatvan esztendeje Genthon István. (Az alkotás két éve teljes szépségében ragyog a megújult olasz szentélyben!)

Fent, a Meszes-tető oldalában a remetebarlangok öt éve védettséget kaptak. A felírás, amely eligazít, talányos: XVIII. századról beszél, Szent Antal rendjéhez tartozó remetékről. Az utolsó - olvasom - 1764-ben halt meg. Kik voltak ezek a remeték? Bizonyára Szent Ferenc közösségére gondolt a fogalmazó, hiszen Remete Szent Antal fiairól honi földön nem tudunk. (Ők valóban üregekben laktak - Egyiptomban.) A "Poverello testvérei" alighanem már jóval korábban megjelentek, kezdetben remeteként, s ellátták a fakápolnát, ők meg a hegyen a homokkőbe vágott (inkább gótikus "faragású") barlangokban éltek s imádkoztak két kápolnában, melyeknek oltárára ma (újszerű néprajzi szokás?) cédulákra, cetlikre hálájukat írják a látogatók Istennek, Krisztusnak, a Boldogasszonynak - golyóstollal. Közülük nem egy gyermekírás...

A titokzatosan szép, "lebegő" kegyszobor előtt - az oltár mögött - elmondom az odaírt napi fohászt. Gyermekkorom csillagos estéi ragyognak meg, amikor vigíliás éjszakai búcsúkra jöttünk ide az Arany-hegy alól, Kisterenyéről. Úgy mondom az imádságot, ahogyan leírták, hangról, hangra: Boldogságos Szűzanyám! Felajánlom és Szeplőtelen Szent Szívednek szentelem egész magamat, testemet és lelkemet, minden képességemet, jövőmet és sorsomat, összes enyéimet, édes hazámat. Irgalmasság Anyja, benned bízom és reménylek, add meg a Békét és a jó halál kegyelmét énnékem. Ámen! Alatta ez áll: Ennek az önátadó felajánlásnak szüntelen megújításával köszöntsük a Szűzanyát bensőséges szeretettel, ahányszor lélekzünk. Üdvözlégy, Mária!

Amit hozzáteszek, az 1922-ben elhunyt jászladányi búcsúvezető "szentember": Orosz István egyik szentkúti énekének néhány sora: Óh, szentséges Szűz Mária, / Verebélynek szépcsillaga, / Téged jöttünk köszönteni... / Szent áldásod terjeszd reánk, / Legkedvesebb édesanyánk.

Tóth Sándor

Új Ember magazin IV. évf. 8. szám, 2003 aug.-szept.