Dugóhúzóba került repülőgépen nincsenek ateisták.

Gondolatok a halálról 1-2 hit alapján

Bibliai álláspontok:

Az emberé a születéstől a halálig terjedő idő. Minden, ami a születése előttre és a halála utánra vonatkozik, az Isten kompetencia-területe, ahová nem szabad illetéktelenül bekíváncsiskodni. Annak, aki a világra született, a világ dolgaival kell foglalkoznia, nem az élet előtti és utáni zárt misztériumokkal.

A földi élet egyszeri megjelenése azoknak a lelkeknek, akik "meghívást kaptak" az isteni tevékenységben való részvételre. A halállal ideiglenes ítélet veszi kezdetét. A lelkek a menyországba, a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerülhetnek. Végleges sorsuk csak az Utolsó ítélettel dől el. Az ítéletet megelőzi a Feltámadás, a szó testi értelmében is. Az emberi elme nem tudhatja, Krisztus hogyan ítél. Az üdvözülés lehetőséget jelent az állandó Isten-látásra. A kárhozat ebből örökre kirekeszti a lelket, aki a külső sötétségre vettetik.

Iszlám:

A teológia itt lényegében követi a zsidó-keresztény hitvilágot. Eltérő tanítása a hétrétű mennyország, az, hogy aki az életét áldozza az iszlámért, azonnal üdvözül és Mohamednek egy zseniális ötlete. Mohamed azt tanítja, hogy halálakor az embert elhagyja a tudata, és csak feltámadáskor tér vissza. Így az ember szubjektív élménye - akárhány ezer évig feküdt is öntudatlanul a sírjában - az, hogy halála pillanatában azonnal feltámadt.

Taoizmus és a konfucianizmus:

Gyakorlatilag nem hirdetnek semmilyen halálmítoszt. Az ember érdeklődését a halál és a halál utáni lét iránt az motiválja, hogy megvan benne az élet szeretete. Tudni akarja, hogy meddig létesülhet ebben a lehetőségben. Más formában lehet-e folytatni az életet?

Hinduizmus:

Tanítja a lélekvándorlást. Az ember hallhatatlan lelke a halandó testből kiszabadulva a Köztes Lét (Bar-Do) világába kerül. Mindig a test engedi el a lelket, a lélek nem képes önállóan a test elhagyására. Ha meg akar halni, akkor is a testet kell elpusztítania.

A Köztes Létben való tartózkodás az ősidőkben ezer, tízezer évig is eltartott, amíg a lélek újjászületett. Az emberiség mai fejlettségi fokán nagyjából 3-400 év a két földi élet között eltelt idő. Ennyi idő alatt a létfeltételek, a társadalom, a technika annyit változik, hogy a lélek teljesen új körülmények közé kerül, további fejlődése érdekében "újra van mit tanulnia". A fejlődés célja, hogy az ember leoldódhasson a "lét kerekéről", ne kelljen többé megszületnie. Szellemileg minél fejlettebb egy lélek, annál rövidebb ideig kell a Köztes Létben maradnia.

Ennek a halálmítosznak a lényege az öndetermináció. Nincs ítélet, nincs semmiféle magasabb hatalom, ami törvényt ülne az ember felett. Csak ok és következmény létezik. Ez borzasztó mód megnöveli az ember toleranciáját.

Minden rossz mögött egy sors által létrehozott értelem lapul.

Buddhizmus:

Nem a lélekvándorlásban hisz, hanem az újratestesülésben. Buddha nem hitt az embernél magasabb rendű szellemi erőkben, az isteneket is az emberi szellemnél alacsonyabb rendűnek tartotta. Nem hitt a hallhatatlan lélekben sem, az ember én-érzését illúziónak tartotta. Az ember különböző részekből összeállt lény, aki amíg él, szuverén személyiségnek érzi magát. Ám ha meghal, alkotóelemeire esik szét. Nem marad belőle semmilyen halhatatlan mag, ember-eszencia, lélek. Fizikai teste beleoszlik a természeti világba, vágyai, ösztönei, érzelmei a lélekvilágba, gondolatai a szellemvilágba, cselekvései az életerők világába.

Ha nincs lélek, akkor ki testesül meg újra? A gondolkodó megszűnik, de megmarad a gondolat, az érzés, a cselekvés. Ezek egy nap újra összeállnak egy emberi lénnyé. Ez az újratestesülés.

Élvezd a napot! : gondolatok életről és halálról / Popper Péter. In.: Ideál : reforméletmód magazin. - 13. évf. (2002 nov.). - p. 5-6.

Az élethez kikerülhetetlenül hozzátartozó ügyek mind kellemesek. Enni jó, aludni jó, a fogantatás pillanata gyönyörűséges. Meg vagyok győződve arról, hogy ugyanezen az alapon a halálnak is jónak kell lenni.

Hunyady Sándor