Mikor a világ gondossággal teli,
És minden szalagcím a bánattól rí,
Mikor minden gyalázatos,
Háború és élet gonosz.

De van egy dolog,
amit bizton megteszek
És ezt én el is árulom önnek,
Mert ettöl mindig mosolyra fakadok.

Úrrá lesz rajtam az örület,
Akár egy lámpával világító szörnyeteg,
Ez az az örület, amikor az ember szája habzik.

Uram, az élet gyötrelem,
Egy párnázott veremben,
Ahol elüzik nyomasztó terheit.
A mélabúja bármikor átcserélhetö gumiszobára.
És injekcióra, naponta kétszer a karjába!

Jöjjön hát a dili, ami megörjíti,
Vagy lehet akár holdkóros, talán lökött papolós,
Mikor az emberi faj aggódó arcot ölt,
S egy bomba lóg a feje fölött,
Mikor gyereke elkékül,
Maga meg se rezdül
Arca mosolytalan.

Ha az ember hülye, akkor mindenre csak fityiszt mutat.
Testünk satnyaságához mérten a világegyetem óriás.

Ha benn szaggat a fájdalom,
A téboly a nyugalom.
S ha az élet elbánt veled,
Ne eröljködj tovább, inkább örülj meg!