Budapest egyik nagyszerű dolga nekem, kis falusi surmónak, az volt, hogy még éjjel 2-kor is tudtam pizzát rendelni. Etiópiában százezrek halnak éhen. Nevetséges vagyok.

Amikor 1939-ben a német kémikus, Otto Hahn felfedezte az atomhasadás elvét, az egész világ katonai köre felfigyelt. A világ a történelem legvéresebb összeesküvésére készült, és sokaknak világos volt, hogy az atomfegyver sorsdöntő fordulatot hozhat. Szerencsére a náci Németország nem vitte végig az atombomba gyártását. Az amerikaiak azonban igen, így 1942-ben megkezdődött a Manhattan-terv, amely azzal végződött, hogy két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira atombombát dobtak. A projektben részt vett a fiatal tudós, Louis Slotin is. Már korábban dolgozott az első működő atomreaktor építésén, és már fiatalkorában az atomfizika szakértőjének tekintették. Különösen a rakétaindító szerkezet szerelésében volt kitűnő.

A végzetes keddi nap:

A háború után a Los Alamosban lévő kutatóközpontban folytatódott az atomkutatás, 1946. május 21-én, kedden is. Ezen a napon Louis Slotin kollégáival azt kutatta, hogy milyen feltételek mellett lehet láncreakció. Kísérletükhöz két fém félgömböt használtak, melyek közepe radioaktív plutóniummal volt töltve. Amikor a két félgömb közeledett egymáshoz olyan mennyiségű plutónium keletkezett, hogy beindulhatott a láncreakció. Az egész kísérlet kísértetiesen hasonlított egy mérges kígyó ingerléséhez, meztelen lábbal...

Kék villanás és nagy a baj

Slotin a kísérletben kézzel, egy csavarhúzó segítségével tartotta távol egymástól a félgömböket. A csavarhúzó hirtelen kiesett Slotin kezéből, és a két félgömb összekapcsolódott. A laboratóriumot kék villanás ragyogta be, és a sugárzás túlhaladta a kritikus értéket. Louis Slotin tisztában volt vele, hogy nagy baj van, de lélekjelenlétének köszönhetően sikerült a két félgömböt szétszakítani egymástól. Kollégái így megmenekültek, de Slotin szervezetébe a sugárzás halálos dózisának a többszöröse került. "Ti rendben lesztek, de én már el vagyok intézve" - mondta, amint a halálra rémült kollégáihoz fordult. Sajnos igaza volt, kilenc nap szenvedés után elhunyt a kórházban. 21 Sv dózist kapott.

Zöldlány

Földgömb 2010. május-június

Évekig mellettem volt, hűséges társ volt. Jött velem hóban, fagyban, esőben, szélben és kánikulában. Bírta a természetemet, csak időnként kellett noszogatni. Sok ember kinevette, nem tetszett nekik, lefigymálták, de én bírtam: súlyos, nehéz, kicsit lassú, de masszív volt. Szerettem, hozzá öltöztem, megszépítettem, feldíszítettem.

De ma, 2010.06.25.-n a körúton rosszul lett. Először csak kisebb érzékenységre gondoltam, megálltam, de pár méter után kiderült, hogy súlyos a baj. A Blaha Lujza tér előtt végképp összecsuklott, menthetetlen volt. Ott feküdt a földön, a porban, koszban. Feltámogattam, de többet már nem fog lábra állni. Nem tudom, pontosan hány éves volt, de azt tudom, hogy velem volt, amikor eltávozott...

:(