Rengeteg gyógyulás történt Szentkúton, az alábbiakban csak a dokumentált esetek szerepelnek. Ez az oldal egy hívő katolikusnak a hitét erősíti, egy nem hívőnek pedig hitet adhat.

1640 körül: Egy gyöngyösi polgár, Koós Pál három gyermekének izomsorvadása volt, tagjaikat nem bírták mozgatni. Az orvosok nem tudtak rajtuk segíteni. Az apa elzarándokolt családjával Szentkútra, feleségével együtt buzgó könyörgések közepette megmosdatták gyermekeiket, akiknek az izmai visszanyerték erejüket.

1682: Tóth Tamás bárkányi kondás-pásztor mindkét lábára megsántult úgy, hogy járni csak mankóval tudott. Szentkútra vánszorgott, megmosta a lábait s később (1735) már rendesen tudott járni. Mankóit Szentkúton hagyta.

1705: Almásy Ágnes sógoránál, Szteszel Kristóf úrnál egy szolga volt alkalmazva, egy szabólegény, aki olyan rekedten beszélt, hogy még a mellette lévő alig értette meg. Tíz éve gyötörte már ez a baj. Almásy Mihály rábeszélésére a luteránus vallásról áttért a római katolikusra. Gyalog elment Gyöngyösre, majd ott csatlakozott egy Szentkútra tartó zarándokcsoporthoz. A célhoz érve meggyónt, megáldozott, s úgy érezte, mintha valaki megérintette volna a torkát. Hazaérve csengő hangon szólalt meg.

1706: Egy gyöngyösi vak kálvinista asszony Szentkúton áttért a római katolikus hitre, s látását visszanyerte. Később a rokonai befolyására visszatért az eredeti hitére s nemsokára meg is halt betegségben.

1715: Nagy Mihály kisterenyei iskolamester 5 évig beteg volt. Elvánszorgott Szentkútra, megmosakodott, meggyónt, áldozatot mutatott be. Gyógyultan távozott.

1718: Tóth Gergely mátraverebélyi lakos elmondása szerint Szentkútra érkezett Szolnokról kocsin egy olyan beteg ember, hogy négy másiknak kellett levennie. Betették a fürdőbe s nemsokára a maga erejéből fölkelt s teljesen meg volt gyógyulva.

1721: Budán Mátyás király régi palotájában kőművesek dolgoztak. Az egyik napszámos leesett a magas álványról s eltörte a kezét-lábát. A csontjai rosszul forrtak össze, mindkét lába rövidebb lett, mankóval kellett járnia. Kocsin elzarándokolt Szentkútra s ott két hétig esedezett az Irgalmasság Szent Anyjának pártfogásáért. Lábait naponta mosdatta s azok meggyógyultak. A mankóit ott hagyta Szentkúton.

1728: Özv. Madocsányi Pálnénak, a Kazi-család sarjának 6 éves lánya, Johanna olyan beteg volt, hogy lábra sem bírt állni. Az orvosok reménytelennek itélték a helyzetet. Az anya egy ferencrendi szerzetes tanácsára Szentkútra vitte a lányát, ott megmosdatta a szent vízben, s az rövidesen meggyógyult.

Az anya idősebb lánya, Julianna, Halácsy úr neje ugyanebben az évben gyógyult meg abból a fél évig tartó lábgörcsből, amit egy lakodalomban "szerzett". A testvére gyógyulásának hatására megfogadta, hogy ő is elzarándokol Szentkútra és abban a pillanatban meg is gyógyult.

1730.05.14.: Özv. Paulovicsné szécsényi matróna érkezett Szentkútra, mert hét éves lánya megvakult, s megfogadta, hogyha a lánya visszanyeri látását, elzarándokolnak Szentkútra. A lány rögtön visszanyerte látását s egyből elmentek Szentkútra, ahol meggyóntak, megáldoztak, hálát adtak.

1730.10.18.: Baró Ferenc balassagyarmati lakos hosszú betegségből épült fel úgy, hogy megfogadta, ha meggyógyul, elzarándokol Szentkútra. A fogadalom után azonnal visszatért az egészsége s be is tartotta igéretét.

1730: Szentbalássy József esztergom egyházmegyei plébános a karján veszélyesen úgy megsérült, hogy nem tudták gyógyítani. Karja elkezdett sorvadni, s ez nagy fájdalommal járt. Elment a plébániáról, mert nem tudott dolgozni, de sehol nem talált enyhülést. Le akarták vágni a karját, amit nem engedett. Végül eljutott Szentkútra s elkezdte a vízzel mosdatni a karját. A sorvadt kar mozogni kezdett, sebe behegedt s rövidesen teljesen meggyógyult.

Egy polgárasszonyt nyavalya törte. Nyárai Ferenc keszi plébános tanácsára Szentkútra ment s ott meg is gyógyult.

Nemes Horváth Pál vizslási lakos Sándor József szolgálójának végtagjai megnyomorodtak s csendes elmebetegség is mutatkozott rajta. Sikertelen volt a gyógyítása. Egy nap a beteg felkiáltott: "Vigyetek Szentkútra!" Elvitték, majd a tiltakozása ellenére beletették a fürdő meleg vizébe, s ott tartották két órán keresztül. Eszére tért s gyógyultan végezte el a szent gyónást és az áldozást.

1731.08.15.: Benkovics Mihálynak egy férfi meggyónta bűneit, s elmondta, hogy rettenetesen fájtak a végtagjai évek óta, az orvosok tehetetlenek voltak. Több napi zarándoklással elért Szentkútra, ahol három napig mosta kezeit, lábait, térden csúszta körül a kápolnát, s a harmadik nap, mintha késsel vágták volna el fájdalmát.

1731: Porovicska Mátyás Mátraverebély határában élő korcsmáros súlyos beteg lett. Három hétig képtelen volt enni-inni. Föltette magában, hogyha meggyógyul, elmegy Szentkútra. Felépült s el is zarándokolt fogadalma helyszínére, elmondva esetét mindenkinek.

Bánhidy Ferenc nyéki birtokos asztalán puskapor robbant s az arcát elcsúfította. Szentkútra zarándokolt s megmosta az arcát. Este hazaindult, útközben megdagadt az arca és igen fájt, ám hazaérve arca teljesen rendbe jött.

1732: Özv. Madocsányi Pálnénak egyik fiatal szolgájának, Ábrahámnak a kezén orbánc volt. Nem múlt el az orvosságok hatására. Az úrnő elküldte a szolgáját Szentkútra, ahol a legény a kezét mosogatta a szent vízzel s meg is gyógyult.

1734.08.15.: Egy férfi érkezett Szentkútra. Benkovics Mihálynak gyónta meg bűneit. Aztán elmondta, hogy lábait és kezeit már évek óta rettenes fájdalom gyötörte. Szentkútra jött több napon keresztül. A beszéd végeztével három napon keresztül mosdatta kezeit és lábait a szent vízzel. Minden nap térden csúszva kerülte meg a kápolnát. A harmadik nap mintha késsel vágták volna el a fájdalmát, meggyógyult.

1734: Szentkút gondozója, lelkipásztora Benkovics Mihály cisztercita jószágkormányzó súlyos epebajban szenvedett, nem tudott enni, inni, aludni, dolgozni. Csak a szentkúti vizet fogyasztotta s meggyógyult.

1735.07.15.: Kollicser Mihály pásztói ember Szentkútra érkezett feleségével és 3 éves fiával, hogy hálát adjanak a Szűzanyának. A hála oka az volt, hogy a kisfiú olyan beteg volt, hogy nem tudott napokig enni, majd a sok szenvedés megvakította. Az apa látva az orvosok tehetetlenségét megfogadta, hogyha meggyógyul a fia, elzarándokolnak Szentkútra. Abban az órában meggyógyult a kisfiú.

1735.07.24.: Oroszy Ilona maconkai úrnő rótta le háláját Szűz Mária előtt. Sokáig nagy lázban szenvedett, melyen nem segített semmilyen gyógyszer. Megfogadta ezt a zarándoklatot s abban a pillanatban elhagyta a láz a testét.

1735.08.05.: Iván Ilona alsószentgyörgyi nő első zarándoklatának az időpontja. Ez évben a nyavalyatörés olyan erővel dühöngött rajta, hogy volt, amikor hússzor is rátört naponta. Fogadalmat tett, hogyha felgyógyul, háromszor zarándokol el Szentkútra. Meggyógyultan tette meg az első útját.

1735.08.15.: Fiklotzky Józsefné hálaadásának időpontja. Ő is nagy lázból gyógyult fel. Még gyönge volt, de már láztalan, amikor hálát adott.

1735: Szentkirályi Imre a füleki Ferencrendi-zárda elöljárója érkezett Szentkútra. Néhányszor megmosta magát a szent vízzel és a betegségéből felgyógyult.

Tóth Anna, 66 éves asszony elmondása szerint egy hatvani ember lánya megvakult. Az apa karjain elvitte a lányt Szentkútra, két hétig imádkozott s a lánya szemeit mosdatta, akinek szeme apránként visszanyerte látását.

Horváth Ilona úrinő elmesélte saját esetét, midőn leányként epilepsziás görcsök kínozták. Megfogadta, hogyha meggyógyul, elzarándokol Szentkútra. Teljesen meggyógyult.

Erdélyi Mihály pásztói szíjgyártó elmondása szerint kisgyerekkorában epilepsziás görcsöktől szenvedett. Az anyja ölbe elvitte Szentkútra s itt esedezett Szűz Máriához. Hazaérve a gyermek betegsége elmúlt.

1736: Szentiványi György, Nógrád megye alispánja elmondása szerint egy társasággal érkezett Szentkútra, ahol beteg lábai meggyógyultak. A társaságból az egyik ifjú szidalmazni kezdte a katolikusokat és Szentkutat, aki hazaérve olyan beteg lett, hogy végképp legyengült.

1737: Egy jászberényi asszonynak a szájából, orrából és a füleiből olyan bűz áradt, mintha a teste belül oszlásnak indult volna. Mindenki lemondott arról, hogy meg fog gyógyulni. Sokat gondolkozott a mulandóságon és megfogadta, hogyha felépül, akkor elzarándokol Szentkútra. Meggyógyult, betartotta fogadalmát, Szentkúton, Nagyboldogasszony napján elvégezte az ájtatosságát s szentmisét mondattatott Kovini János cisztercita lelkésszel.

1767.08.12-13. (Nagyboldogasszony napján): Szentmihályi Mihály botzonádi plébános, egri kanonok, Palai alsó kerületének Vice Esperese a szentkúti vízben való egyszeri fürdés után kínos derékfájástól szabadult meg. Ebben a betegségben évekig szenvedett.

1769: Egy debrői nemes menyecske lánya üldözési mániában szenvedett. Megszökött otthonról s az erdőben futkosott. Az ápolói Szentkúton kétszer megfürdették s a lány teljesen felépült a betegségéből.

1771: Szelitzky Márton boconádi lakosnak a gyomra fölött tojásnyi daganat támadt. Gyógykezelése sikertelen volt. Szentkútra zarándokolt és a szent vízben való fürdésének hatására megszabadult a daganattól. Volt neki egy 10 éves lánya, Klára, akinek rút szemölcsökkel volt tele a keze. Néhányszor megmosta a kezét a szent vízben s a szemölcsök eltűntek.

1772: Vitézlő Ország József heves-megyei szolgabíró özvegyének olyan váltóláza volt, amit az orvosok nem tudtak elmulasztani. Szentkútról vizet hozatott, mely éjjel érkezett meg. Azonnal ivott belőle s reggel gyógyultan kelt fel. A szent vízről onnan tudott, hogy lánykorában Szentkúton megmosdatta a kellemetlenül fájó fülét, s a fájdalom elmúlt.

1783.09.13.: Csima Erzsébet lányának a szemén ótvartól származó hólyag támadt. Szentkútnál szabadultak meg a betegségtől.

1793: Nemes Tártzi Erzsébet Zemplén-megyéből érkezett Szentkútra. Az istentisztelet alatt hideglelésbe esett. Kisérőnője kivezette a kúthoz, vizet itatott vele, aminek hatására meggyógyult, többé vissza se kapta a bajt.

Kumala András szentandrási lakos féloldali szélhűdésben szenvedett. Szentkúton gyógyult meg.

Pázmándi Pál tarnamérai lakos negyednapi hideglelése gyógyult meg Szentkútnál.

Odorinszky Júlia szepességi vak nőt Szentkútra hozták. Négy hétig tartózkodott itt s a látását visszanyerte.

1794: Ganitzky Didák a szembajából gyógyult ki Szentkúton.

1824: Nemes Veres Mártonné hevesi asszony lánya meszesgödörbe esett s megvakult. Tizenöt heti vakság után Szentkúton kapta vissza látását. Később a lány beteg lett és az egyik karja is megbénult. Ismét elhozták Szentkútra s itt meggyógyult.

1844.08.14.: Asztalos Márton egri 17 éves fiú és Révai Anna káli 15 éves lány születésük óta némák voltak. Szentkúton, a kegykép előtt megszólaltak, búcsúsok szorongató tömege közt.

1845: Ujhelyi Antal endrefalvai mészáros súlyos betegen hozatta el magát Szentkútra, ahol megfürdettés és ő meggyógyult.

Györki András besnyői lakos köszvény által összezsugorodott lábai Szentkúton meggyógyultak.

1847: Kobela Mátyásné jászalsószentgyörgyi nő három tanú előtt kijelenetette, hogy az orvosok köszvény által megnyomorított lábain nem tudtak segíteni. Kínjában kuruzslókhoz fordult, de semmi nem segített. Eljött Szentkútra, lábait megfürdették s a saját lábain tudott járni.

1851: Martin Katalin mezőkövesdi lánynak a lábait köszvény húzta össze, nem tudott járni. Szentkútra vitték pünkösd napján a szülei, berakták a fürdőbe s együtt imádkoztak. Ezután a lány már bírt járni. Jó félóráig tartott, míg a templomba értek hálát adni, annyi ismerős akarta látni a gyógyult lányt.

1852.08.02.: Schvachulai György balassagyarmati jegyző családostul érkezett Szentkútra hálát adni, ugyanis a jegyző lányának, Annának a szemei évekkel ezelőtt kisebesedtek és megvakult. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Több évig volt vak, amikor egy parasztasszony azt ajánlotta, hogy hozzanak vizet Szentkútról, az majd segít. Kinevették őt. Később az anya szemei is kezdtek fájni. Átgondolta a történteket s elküldte az egyik szolgájukat Szentkútra vízért. Az anya és a lány megmosták szemüket a vízzel s mindketten meggyógyultak. Elzarándokoltak Szentkútra, ahol az anya, saját akaratára tanúk előtt elmondta a történetüket.

1853.05.15.: Jacsó Erzsébet néma lányt az anyja elvitte Szentkútra. Négyszeri fürösztés után a Szűz szobra előtt könyörgött az anya és aztán beültek misére. Úrfelmutatáskor felkiáltott a lány: "Isten! Mária!" S e pillanattól beszélt. Később férjhez ment s évenként eljárt Szentkútra.

1873: Salgó János Esztergom egyházmegyés pap, nagysallói esperes-plébános betegségéből (sem Korányi, sem Wagner doktor nem tudta megállapítani a betegség okát) gyógyult meg Szentkúton.

1888: Salgó János másodszor is meggyógyult Szentkúton, immár előrehaladott korában. Az orvosok nem tudták, hogy köszvény vagy ízületi csúzrohamok voltak-e. Amikor, mint esperes ment iskolát látogatni úgy tolták fel a kocsira és úgy segítették le.

1893: Kis Jánosné, született Antal Erzsébet, káli lakos 12 éven át beteg volt, sebes volt a teste. Szentkútra érkezett és a szent víz meggyógyította.

1898: Gáspár Judit mezőkövesdi lakosnak idegrángásai voltak. Szentkútra érkezvén meggyónt, szent áldozást mutatott be, amiknek hatására meggyógyult.

1905: Egy anya érkezett Szentkútra. Történt ugyanis, hogy Csirke Balázs és Fejes Anna jászladányi polgárszülők Viktória nevű lányának 3 éves korában a bokái megdagadtak, majd a lábai sorvadni kezdtek és a bénulás jelei mutatkoztak. Nem bírt sem állni, sem járni. Két évig hasztalan kezelték Pesten, csak egy járókeretet kapott. Szentkútra jött az anya áldozócsütörtökön, fohászkodott a Szűzanyához. A szent vízből merített és hazavitt belőle. Megmosdotta a lány lábait, miközben imádkoztak. Négyszer locsolgatta a beteg lábakat, majd elindult kifelé. A lányát visszafordulva nem látta, csak a járókeretet. Megijedt, kereste a lányt, a szomszédban találta meg, ahogy vígan szaladgált játszópajtásaival. Az anya azóta évente eljárt Szentkútra a fiaival.

1906: Szatmáry Pál gyöngyösi hajdú féléves fiának szemére véres vadhús nőtt. Egy évig vak volt a fiú. Elvitte az apa a fiút Szentkútra és a kegykép előtt könyörgött a gyógyulásért. Imája közben üvegrepedésszerű hangot hallott, a kegykép üvegén vércsöppek voltak. A gyermeke szeme is vérzett, felrepedt a véres hártya. Innentől kezdve látott a fiú, egy év alatt teljesen felépült, kőműves iparos lett.

1925.03.20.: Szentkútra érkezett Kakukk Andrikó Ferenc vizslási lakos, aki 1916-ban bevonult a hadseregbe. A világháború borzalmainak hatására súlyos idegbajt kapott. Gyógykezelték a katonai kórházakban, de betegen tért haza. Nem tudott már három hónapja aludni, a kimerültségtől az elmeháborodás jelei mutatkoztak rajta. Eltávozott hazulról, bolyongott, így érkezett Szentkútra, ahol a zárda főnökétől munkát kért. A zárdafőnök biztatására a férfi egy teljes napon át a templomban imádkozott. Este teljesen gyógyultan jött ki a templomból. Mintha a fejét és egész testét vasabroncsok szorították volna, amiknek nyomása az imák végeztével egy csapásra megszűntek. Este evett, majd másfél napig aludt. Aztán hazament, megnősült, két gyermeke született.

1926.07.13.: Papp Jánosné Dombegyházáról 20 évi betegségéből gyógyult fel Szentkúton, Szent-Antal búcsú napján.

1927.06.13.: Matuz Jánosné 9 évi betegségéből gyógyult fel Szentkúton.

1927.07.13.: Ternován György 10 évi betegségéből gyógyult fel Szentkúton.

1928.06.13.: Darvasi Ferencné 5 évi betegségéből gyógyult fel Szentkúton.

1928.10.14.: Egy csécsei szegény özvegyasszonynak a lánya rút beteg volt, bűz áradt a orrából-szájából. Nem lehetett vele meglenni egy szobában. Az anyja a lányt orvoskhoz vitte, Pesten már műteni akarták, amit nem engedett az anya. Inkább imádkozott, s 9-én hajnal háromkor azt halotta, hogy "Most gyógyítja meg a szentkúti Szűzanya a lányodat." Felkeltette a lányát, s ő tényleg gyógyultan ébredt fel. Elzarándokoltak a következő vasárnap Szentkútra.

1929.06.13.: P. Vass Jánosné 4 évi betegségéből gyógyult fel Szentkúton.

1929.06.15.: Ágoston László 32 éves kecskeméti napszámos, családi körben ebédelt. Villám csapott a házba és a férfit a földre sújtotta. Jobb lába és egész bal oldala megfeketedett, csak a jobb kezét tudta mozgatni. Bevitték a kórházba, de az orvosok nem tudtak vele mit kezdeni. A szerencsétlenség előtt egy héttel a férfi húga Szentkúton járt s vitt haza magával szent vizet. Ezzel a vízzel megmosdatta a bátyja végtagjait és a feketeség nyomban eltűnt, a férfi teljesen felépült. Vasárnap elment a templomba hálát adni, a története többeket megérintett, megfogadták, hogy minden évben elzarándokolnak Szentkútra.

1932.06.13.: Rapos Pálné 3 évi betegségéből gyógyult fel Szentkúton.

1932: Koncz Györgyné (Kecskemét, Nyíri u. 16.) vízibetegséget kapott, ágynak dőlt, ahonnan öt évig nem tudott felkelni. Az utolsó kilenc és fél hónapban már mozdulatlan volt, így a lábán a hús már csontig rohadt le. Reménytelen volt a gyógyulása. Az utolsó napjaiban hoztak neki 1-2 liter, majd teherautón három hektoliter szentkúti vizet, amit iszogatott és a lábait locsolta vele. A lábsebén kezdett kifolyni a testéből a víz, majd kis idő múlva meg is gyógyult. Az orvosa álmélkodva fogadta el a csodát.

1933.09.08.: Gulyás Anna, 15 éves lány (Adács, Temető u. 189.) érkezett Szentkútra, Kisasszony ünnepén. Egy éve (1932.08.17.) szög ment a lábába, ami megdagadt, sebe elgennyesedett. Otthoni és budapesti kórházakban kezelték, de se röntgennel, se operációval nem találták meg betegsége okát, gyógyszerek sem segítettek. Édesanyja biztatására Szentkútra ment, ivott a vízből, öntözgette a lábát. A második leöntéskor nagy fájdalmat érzett és egy fekete vonal tűnt fel a lábfejében, ami kifelé jött, s végül kézzel vette ki a szöget.

1934.06.13.: Gordos Józsefné 18 évi betegségéből gyógyult fel Szentkúton.

Árvai Andrásné 4 évi betegségéből gyógyult fel itt ugyanezen a napon.

1935.05.27.: Id. Bicski József 3 évi betegségéből gyógyult fel Szentkúton.

1936.08.10.: Fülemile Jánosnénak (Miskolc, Szövő u. 4.) rosszindulatú daganat támadt a mellében. Három orvos vizsgálta meg, műtétet ajánlottak, 6-ai dátummal be is utalták a Diósgyőr-vasgyári kórházba. Volt neki otthon szentkúti vize, amiből egy zsebkendőre csepegtetett, amit a daganatra helyezett. Másnapra lényegesen kisebb lett a daganat, három nap múlva el is tűnt.

1937.08.07.: Seres Ferenc 37 éves, mesterszállási földmunkás Kunszentmártonról egy csapattal érkezett Szentkútra. Mind a két lábán véres gennyel folyó nyílt sebek voltak 7 éve, de már 18 éve elkezdődtek a bajok. 1921-ben Dr. Bugyik István mesterszállási orvos oltásokkal begyógyította a sebeket, de a fájdalom nem szűnt meg. 1930-ban ismét folyni kezdett a váladék. Annyira legyengült, hogy szinte járni sem bírt. Naponta többször kellett kötést cserélni, oly erősen jött a váladék. A célhoz érve ivott, és lábait megmosta (nem gyógyítási célból) a Szt. István forrásnál (a Szt. László forrásnál nagyon sokan voltak), aztán új kötést rakott rájuk. Nem érezve fájdalmat, még a hegy tetejére is felment a világító keresztekhez. Este, imádkozás után levette a csizmáit és a lábait újra akarta kötni, látta, hogy meg voltak gyógyulva. Még a kissé elpusztult csontok is rendbe jöttek. Csak egy kis folt maradt a sebek helyén, ami később el is tűnt.

1937.09.08.: Kis Szabó József vezsenyei vendéglősnek háborúban szerzett lábdaganata volt, sok fájdalmat szerezve neki. Egyik bécsi kórházban sem tudtak rajta segíteni. Szentkútra ment, ahol a lábait a szent vízzel mosdatta. Fájdalmát mintha elvágták volna, úgy megszűnt, a daganat három nap múlva eltűnt.

1991: Zsíros László benczúrfalvi lakos 1945. májusában hadifogsásba esett. Megfogadta, hogyha élve kiszabadul, minden évben elzarándokol Szentkútra. 1947. június 25.-én érkezett haza. 44 év múlva kint volt a temetőben s úgy megfájdult a térde, hogy le kellett ülnie. Az orvos megállípotta, hogy víz volt rajta. 5-6 kezelés után sem enyhült állapota, tavasztól már alig bírt járni. Műtéti beavatkozást javasoltak, de ő előtte elindult gyalogosan (pedig autót is felajánlottak neki) a szécsényi zarándokokkal, fogadalma szerint Szentkútra. A 74 éves Laci bácsinak útközben, a márkházi templom mellett szeszt adtak, hogy mossa le térdeit, de a víz eltűnt a lábából. Még ő segített később a többieknek a hosszú gyaloglás alatt.

1997: László, 50 év körüli fogorvos 1983. febr. 7.-én autóval ment rendelni. Kilépve az autóból egy hóból fedett kátyúra lépett, amin megcsúszott. A kezeiben fogak voltak, ezeket védve esett el, de úgy, hogy jobb lába boka felett "lötyögősre" eltörött. Azonnal megműtötték, s decemberben ismét, a csípőjéből ültettek át csontot a lábába. 1984-ben kivették a szegecseket, s 1994-ig görbe lábbal élt, majd ebben az évben a törés helye sipolyozni kezdett, a csont gennyezve ürült. Megműtötték, de a beteg rész sipolyos maradt. Természetgyógyászhoz is járt Kecskemétre, de nem segített. További műtétek voltak kilátásban. 1996 óta jártak Szentkútra, 1997-ben Márk atya és később Márton atya is azt tanácsolta, hogy a lábát szentkúti vízzel mosogassa. Ő két hónapig mosogatta is, a nyílás kezdett beszűkülni, megszűnt a váladékozás. 2000-ben már hetenete háromszor hat órát dolgozott álló lábbal.

1998: Egy budapesti asszonynak idegrendszeri eredetű magas vérnyomása volt, ha előre hajtotta fejét, vérzett az orra. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Szentkútra jött imádkozni a lányával s gyógyultan távozott.

Egy Marianna nevű lánynak agydaganata volt. Amíg Budapesten műtötték, addig Szentkúton imádkoztott érte négy barátja több órán keresztül. A műtét sikerült s a kontrollon az orvos álmélkodva vizsgálta meg, alig hitte el a gyors gyógyulást.

1999.08.14-15.: Fertőszéplaki Hérics Istvánné, Erzsébet Kapuváron dolgozott, ahol az egyik munkatársnőjének, Lindának fájt a gyomra. Erzsébetnek volt szentkúti forrásvize (18 éves, de még teljesen jó), amit megitatott vele. Linda teljesen meggyógyult, s olyan vidám lett, mintha kicserélték volna. Elzarándokolt Erzsébettel Szentkútra, s együtt virrasztottak itt.