A halál itt úr pediglen nem lesz.

Elesett bajtársak fedetlen teste immár eggyé válik.

Eggyé a szél hangjával a Hold fátyol fényével.

S mire csontjaik semmivé porladva elvészni látszanak e bolygó felszínéről,

csillagpalást borítja tovatűnt testüket.

Az őrülettel küzdünk mégis józanul cselekszünk.

Elsüllyedünk a tengerek mélyén, de felemelkedünk.

Szerelmeseink bár elvesznek a ködben, szerelmükre az örök lét reménysugara vár.

A halál pediglen nem leszen úr.