Mostanában (2000. szept.) sokat gondolkodtam az e világi létezésen, az úgynevezett hármas léten: a testi, lelki és szellemi léten. Mit is állítanak, állítunk: a halál után e részek szétválnak, ekkor következik be az igazi halál. Pl.: hiába van egy ember a lélegeztetőgépen öntudatlanul, amikor a lelke már különvált a testétől, elszakadt az a bizonyos vékony szál (a szellemről később). A test maradt már csak ott, ebben az állapotban az ember olyan, mint ahogy a materialisták, fizikusok, orvosok  látják az egész életében (tisztelet a kivételnek, akik - szerencsére - egyre többen vannak): az emberi lény csupán atomokból felállított szövet, ami be van programozva a genetika által, tehát egy élő gép. A fentebb említett beteg tehát ehhez a felfogáshoz hasonlít, azaz tényleg ilyenné válik, csak tessék-tessék, lehet vizsgálgatni, már úgysincs itt az élet.

(Íme a modern múmia elkészítésének a menete: Vegyünk egy ún. élő-halottat, tápláljuk a sejteit, hogy ne kezdjen bomlani és így jó sokáig megmarad olyan, olyan,... olyan embernek.)

Vissza a szellemhez: Az már félig-meddig kiderült, hogy az én nézetem szerint mi lesz a testtel a halál pillanata után. Vagy felbomlik, vagy elégetik, vagy modern múmiát csinálnak belőle, a hozzátartozók nagy-nagy bánatára, hisz tovább tart a bánatuk és a remény, cserébe viszont nem kapnak semmit. A lélek eltávozik a testből, hogy hova, az egy külön gondolat-kifejtés része lehetne. Akit esetleg érdekel, annak tanácsolnám a Bibliát, a Bhagavat-Gitá-t, a Bardo Tödol-t, a Koránt és sorolhatnám... Kinek-kinek a vallása szerint.

Eljutottunk a szellemhez. Mi is a szellem? Anyag? Valami anyagtalan rész? A test az anyag, a lélek a másik. A szellem valami egészen más.

A szellem nem az emberben van, mint a másik kettő, nem is az ember irányítja a létrejöttét, igazából az emberrel együtt születik, de tőle függetlenül. Az ember a  saját szellemét saját maga irányítja, de bele se gondol, hogy miként. Úgy irányítjuk a szellemünket, hogy nem is veszünk róla tudomást, pedig tudatos az alakítása. Pl. ahová lerakom a kezem, ott marad a szellemiségem, ahol megjelenek, ott megjelenik a szellemem is, sőt elég, ha beszélnek rólam, az már ismét a szellemem. Mindenkinek van szelleme, de nem magában az emberi indivídumban, hanem rajta kívül, más emberek tudatában. A saját szellemem mások gondalatiban rejlik, én magam csak az életemben tarthatom fenn, halálom után már csak másokban él. A szelleme nem örök. Viszont mégis örök. Na hogy is van ez?

Egy kis történet: Volt egyszer egy ősember, nevezzük el Rudinak. Neki is volt szelleme. Meghalt, már jó régen. Elfeledték, amivel meg is halt a szelleme, hisz a szellem csak addig él, amíg másokban megvan az emlékezés leghalványabb jele is. E nélkül a szellem nem élhet tovább.

Teltek az idők, több ezer év múlva kiásták Rudit. Elkezdtek róla beszélni, tanulmányokat írtak, értekezleteket tartottak. Újra előjött Rudi szelleme! Hogy születhet újra a szellem? A teste csupán csontváz, a lelke rég máshol jár, mi van a szellemmel?

A szellem nem állandó valami, folyton változik. Azzal változik, ahogy a köztudatban él. Megtaláltuk Rudit, nevet adtunk neki, elképzeltünk róla egy képet: megszületett a szelleme. Így hát a szellem örök, vagy talán mégsem. Ez már a jövő kifürkészhetetlen útja.

Mi a halál? A lélek különválik a testtől, a test pedig elporlad. S a szellem? Okoskodok egy kicsit:

Az ember akkor éri el a teljes békét, ha a halála tökéletes lesz. A halál azt jelenti, hogy erről a Földről eltűnik az ember mostani élete. Örökre! De hogy tűnhet el, ha a szellem itt marad? Itt kell, szabad neki maradnia? Ez egyáltalán nem biztos.

Ha a szellem itt marad, akkor eljuthatunk-e a Nirvánába? Hisz ide köt egy erős lánc. Ezt az ember nem tudja eltépni, mert nem tőle függ. Az igazi halál = teljes megsemmisülés, amikor már semmi sem fűz a földi léthez. Lehet, hogy ez az, amit tanítanak a nagy vallások? Akkor most mi van?

Addig nincs teljes halál, amíg a három összetevő meg nem szűnik örökre.  Örökre! Hát, ez mikor lesz? Most sajnálom a híres embereket. Nekik mikor tűnik el a szellemük? Mikor halnak meg? Hmm. Úgy kell élni, hogy minél kevesebbet "mozogjunk". Tényleg jó ez?

.