A Síkföld c. sci-fi műben a dimenziókról van szó. A rövid tartalom:

A mű a kétdimenziós világot írja le, illetve egy "Síkföld"-i lény (nevezzük Sík-nek) találkozását egy háromdimenziós lénnyel (nevezzük 3D-nek). 3D felvázolja Sík-nek a háromdimenziós világot, de Sík ezt nem tudja felfogni, ahogy ő sem tudta elmagyarázni álmában egy egydimenziós lénynek a kétdimenziós világot. 3D látja, hogy szavakkal nem megy semmire, mert Sík nem tudja elképzelni, hogy mi a lent és mi a fent, ezért tettekhez folyamodik: Sík alá megy és "hasánál" fogva kiemeli őt a térbe. Sík ezen nagyon meglepődik, hisz látja a saját világát egy teljesen más univerzumból. Látja a saját világát teljesen, úgy, ahogy még soha nem látta, hisz látja mindennek a "belsejét" is, ami Síkföldön elképzelhetetlen.

Ez lenne a rövid tartalom, ami részben sem kárpótolja a mű elolvasásának élményét!

Nos, én ebből indulok ki. Ha létezik egy negyedik dimenzió, akkor az ott élő lények látnak minket, látják a körvonalunkat és vele együtt a testünk belsejét is. Ez nekünk annyira elképzelhetetlen, mint Sík-nek volt, amíg ki nem lépett Síkföldről. Viszont ha mi ki akarunk jutni a negyedik dimenzióba, akkor ezt a "kaput" a belsőnkben kell keresni. Ha itt érzünk valami furcsát, akkor közel lehet a negyedik dimenzió, ahogy Sík is furcsát érzett, amikor 3D kiemelte. Mikor szoktunk itt valami furcsa borzongást érezni, mintha a bensőnk önálló életre kelt volna? Lehet, hogy a hullámvasúton kerülünk legközelebb az áhított negyedik dimenzióhoz?! Hogy is van ez?

Egy ilyen szerkezetet lehtne készíteni a metafizika számára is kísérlet szempontjából. Pontos fordulatszám, nehézkedési erő,... Ám gondoljunk bele: lehet, hogy már létezik a világon egy ilyen gép. Ez lehet akár egy hullámvasút is valahol, amelyiknek az egyik íve pontosan megegyezik a "térugró" ívével, már csak a megfelelő sebesség (gyorsulás) kell, és akkor átugrik valaki a negyedik dimenzióba. Lehet, hogy éppen ebben a pillanatban tűnik el valahol egy vidámparkban egy ember vagy egy egész kocsi?

.